„Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,….”
-Radnóti Miklós: Eröltetett menet-
Encsről 1944. május 15-én deportálták a zsidó származású lakosokat, 348 zsidót, gyereket, öreget, nőket és férfiakat. Az elhurcolt encsiek soha nem tértek vissza. Sajnos kevesen élték túl a viszontagságokat, a koncentrációs tábort, Auschwitzot, Birkenaut. Ma már nyoma sincs annak, hogy valaha virágzó zsidó közösség élt városunkban. Az épületek átalakultak, az emlékek megfakultak. A város Önkormányzata 2019-ben úgy döntött, hogy mementót állít, hiszen ők is encsi lakosok voltak. Emellett támogatta egy kiadvány megjelenését, melyet Krusóczki Ferenc írt a 79 éve történtekről.
Emlékezzen tehát Encs minden éven rájuk, kik vétlen áldozatai lettek egy kegyetlen kornak!


