KORMÁNY PÁL
1947. JÚNIUS 23-2020. MÁJUS 19.
ENCS VÁROS PRO URBE DÍJASA
AZ ENCSI VÁCI MIHÁLY GIMNÁZIUM NYUGALMAZOTT IGAZGATÓJA
VOLT ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ, BIZOTTSÁGI ELNÖK
Kormány Pál, a „Nyírség szülötte”, 1947. június 23-án látta meg a napvilágot Nyíregyházán. Édesapja vasutasként gondoskodott a négy gyerekről, akik közül kettő Debrecenben, egy a szülőfaluban alapított családot. Édesanyja, aki iparos szülők gyermeke volt, hosszú ideig bolti eladóként dolgozott. Gyermekkorát Ibrányban töltötte, ahol elsősorban „iparos-ezermester-feltaláló” nagyapja eszközeit forgatta a legszívesebben, szeretett barkácsolni. Vasutas gyerekként rendszeresen utazott szerte az országban, szerette az iskolai táborozást, a kirándulásokat. Ekkor ismerte meg a Zemplén erdőit. A jó tanulók közé tartozott, főleg a humán tárgyak érdekelték. Bejáróként sokat olvasott a vonaton, gyakran a „kiflipénz” elspórolásából jutott egy-egy új könyvre.
A Kossuth Gimnáziumban Nyíregyházán igényes, szigorú tantestület gondoskodott a színvonalról. A sikeres érettségi után Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem angol-orosz szakát végezte el.
1967-ben kötött házasságot középiskolai évfolyamtársával, Horváth Ilonával. Két gyermekük született.
1969-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megye ösztöndíjasaként három évre jött Encsre a Váci Mihály gimnáziumba. A kisváros lakással várta, mind a két nyelvet taníthatta, jól érezte magát. Nem csoda hát, hogy újabb negyven évet toldott az első háromhoz. Nagyon sok nyelvtanár került ki a kezei közül, osztályfőnökként hat osztály diákjait készíthette fel az élet rögös útjaira.
1995-2005 között az intézmény igazgatójaként tevékenykedett. Az egy évtized alatt újratervezte az alapképzést, tartalmi-szervezeti megújítást hajtott végre, speciális felvételi rendszert dolgozott ki. A program biztosította a folyamatos létszámnövekedést, javította a szaktárgyi felkészítést, a kommunikációs képességek és az informatikai képzés fejlesztését.
Munkáját 1990-ben Kiváló Pedagógus kitüntetéssel ismerték el. Két évtizedig volt tagja a Miskolci Egyetemen a British Council segítségével működtetett központ módszertani tanácsnak. 1994 és 2002 között a városi képviselő-testület tagja, valamint a humánpolitikai bizottság elnöke volt.
Nyugdíjas éveiben is sokat járta a zempléni erdőket, hol gyalog, hol kerékpárral. Feleségével az utóbbi időben a legtöbbet Újhután tartózkodtak.
Mindig figyelemmel kísérte az Encsen zajló eseményeket.
A város tartalmas, aktív munkáját 2011-ben Pro Urbe kitüntetéssel köszönte meg.
2020. május 19-én hirtelen rosszul lett, a kiérkező mentők már nem tudták megmenteni életét.
NYUGODJON BÉKÉBEN!